Prostiteszt Mauritániában

Nem mentünk vissza Bamakóba, félreértés ne essék, viszont van még néhány videó, amit a rallyn készítettünk és eddig még nem láttatok. Mauritániában, kizárólag tájékoztatási céllal megpróbáltuk beszerezni és elkövetni a tiltott dolgokat: szeszt, nőt és kábítószert is találtunk három óra leforgása alatt. Amíliát, a helyi étteremben dolgozó prostit is megkíséreltük szobára vinni, ami először nem sikerült, aztán mégis eljött velünk kirándulni.  Érdekességként megjegyzem, hogy a nappal Le Garden néven futó luxusétterem éjféltől profilt vált, és VIP néven kuplerájként üzemel tovább. Történik  mindez az izraeli nagykövetség szomszédságában.

A becsületsüllyesztőt látogatásunk után egy héttel szétlőtték.

Videó a Juj.hu-n!

Kedvezmény a kuplerájban

A 86-os busz utasai jelentették, hogy több órás késéssel ugyan, de sikeresen földet értek Párizsban. A reptéri busz a nagy sietségben rossz terminálra vitte őket, így kis híján, de lekésték a Budapestre tartó járatot. Gyula már nem ideges, hiszen ma így vagy úgy, de biztosan hazajutnak. Egyedül Bóna Ildikó jégkirálynő esett pánikba, mert a késések miatt lemaradt az operabáli ruhapróbáról. Amíg a nagy utazók haza nem érnek, itt egy kis beszámoló az afrikai kurvákról és drogokról. Video a Juj-hu-n.

Míg Mauritániában tűzzel-vassal űzik az alkoholt, a prostitúciót és a kábítószert, Mali
ebben a tekintetben igazi alvilági hely. Bamakóban 50 euróért kínáltak megvételre 1 kg
marihuanát, amiben az volt a legmeglepőbb, hogy az eladásra kínált portéka állaga, illata
tökéletesen megegyezett a mauritán spanglival. Szakértők szerint az áru Szenegálból érkezik mindkét országba. Mauritániában, az afrikai terror bölcsőjeként bemutatott depressziós országban 3 gramm spangli volt 20 euró, míg egy határral arrébb, mint fentebb írtam, 1000 grammot kínáltak 50-ért.
Az örömlányok is pont a felét keresik Maliban, mint Mauritániában. Az Elefántcsontpart elleni focivereséget követően alig volt vendég a La Terace-ban, ami a város legcsajozósabb becsületsüllyesztése. A leggyönyörűbb fekete lányok 50 eurót kértek, de nem 1 órára, hanem egy éjszakára. Maga a hódítási folyamat is egyszerűbb volt, mint a szomszédos országban. Mint emlékeznek Nouakchottban csak a kiválasztott szállodába engedték be a testi szabadfoglalkozásúakat, míg Bamakóban minden örömlány felmehetett bármelyik szállodába, csupán a személyigazolványukat kellett elzálogosítani a portán. Az alvilági mesék legtanulságosabb helyszíne mégis a piac. A legszegényebbek és a leggazdagabbak egyaránt előfordulnak itt. A levegőben tapintható a csupán néhány évtizede eltörölt rabszolgaság és az európai szemnek furcsa, hogy hiába akarunk egy nőt magunk előtt beengedni az ajtón vagy segíteni a csomagját cipelni, még ő van megsértődve, ha segíteni próbálunk. A földről árult csecsebecsék eredete erősen kétséges, talán nem is ezért vásároljuk ezeket, pusztán azért, hogy megnyugtassuk magunkat azzal, hogy náluk költjük a pénzünket, talán nekik is segítünk. Mindez azonban csak európai ábránd. Egyik helyi vezetőnk elmesélte, az árusoktól már este elveszik a pénzt, s az az ember, aki fizeti neki az árus helyet, még a testi fenyítéstől sem riad vissza, ha úgy érzi, az adott napon nem volt elegendő a stand forgalma. Itt tartunk 2008. január 30-án, és hamarosan repülőre szállunk, hogy hazatérjünk. Elég volt ebből az országból, elég volt a szegénység látványából és elég volt az összes jótékonysági bigyulából. Minél több segélycsomagot és ajándékot visz az ember magával a világban, csupán arra döbben rá, hogy mégtöbb kellene, hogy sohasem elegendő, amit viszünk, tehát ez az egész csak egy felületi kezelés. Olyan ez, mintha egy vérző artériát egyetlen szál cérnával szeretnénk bekötözni.

Bréking! Sérült futóművel utazunk haza

Bréking! Nem megfelelő a műszaki állapota annak az airbus 330-as repülőnek, ami Bamakóból kellene, hogy hazaszállítsa a rally mezőnyének jelentős részét. Több, mint húsz magyar vesztegel becsekkolva az Air France Bamako-Paris járatán. A franciák nem merik bevállalni a felszállást, mert a gép futóműve megsérült a néhány órával ezelőtti kemény landoláskor. A gépen nagy a nyugalom, a másodpilóta is megerősítette, hogy a futóművel van baj, Tolouseból várnak segítséget. Két és fél óra késésnél tartunk most. Egyre biztosabb, hogy ha a gép felszáll, csapatunk már nem éri el a párizsi átszállást. Gyula be van szarva, félelmében összevissza beszél. Már az is vicces volt, hogy a sok ócska emléktárgynak álcázott szarjával szétszedték a vámon. Rajta kívül mindenki jól van, mindössze annyi a problémánk, hogy hivatalos tájékoztatást még nem kaptunk, hogy mi is a baj.

Bamakóban jól bevásároltunk, megvettünk minden kacatot, főleg Gyula, akit még a helyi árusoknak is sikerült átverniük. Videó a Juj-on, de már úgy is tudjátok.

Véget ért az afrikai álom

Elköszönünk Bamakótól, furcsa érzelmekkel. Egész utunk alatt, két fő dolgot tapasztaltunk: legyen az Marokkó, Mauritánia vagy Mali, a legjobban a fényképezőgép és a kamera zavarja az ott élő embereket. Úgy érzik, szegénységük csak rájuk tartozik, és azt nem szeretnék megmutatni a világnak. Megalázóbbnál megalázóbb helyzetekben volt részünk, amikor egy pólóért, esetleg egy Coca Cola-ért vagy egy tekercs WC papírért engedték meg, hogy filmezzük őket. Szóval ebben a helyzetben több, mint felháborító, hogy a velünk utazó két szépségkirálynő semmit nem tett a csapat sikeréért, de a sminkelés, a körömreszelés és a hajápolás minden egyes reggel belefért életükbe. Szélsőségek mentén, de végülis csapatként működött a BKV Team. Most sokan meg fognak rám haragudni, de meghagyom a politikusoknak az általános szövegelést. Négy embert emelnék ki, akik 3 héten keresztül non-stop dolgoztak, s ha csak valamelyikük is lazít egy napot, egészen biztosan nem érkezünk meg Bamakóba. Az első hely a két gépjárművezetőnek: Farkas Ferencnek a BKV sofőrjének, aki civilben a gyors 173-ason nyomja és Lukács Istvánnak, Lukinak az Alba Volán dunaújvárosi főnökének jár. Ezüstérmes Toman Péter az AlfaBusz vezetőmérnöke, műszaki zsenije, aki hang alapján megmondta mi a baja a busznak, majd 5 perc gondolkodás után, minden problémát megoldott. A Bronz érem pedig Szűcs Árpádé, aki a Volvo egyik top menedzsere, aki gyártásvezetőként tevékenykedett. Ő kezelte a pénzt, ő szervezte a szállásainkat, ő gondoskodott arról, hogy legyen mit ennünk.

Tegnap összetört egy álom

Elefántcsontpart - Mali: 2-0. Az afrikai nemzetek kupáján a Nigéria elleni 0-0-t követően, vendéglátó országunk csapata papírforma vereséget szenvedett, pedig az egész város egy emberként szurkolt a világraszóló sikerért. Már reggel válogatott mezbe öltözött árusok kínálták a kenyeret, mindenki nemzeti színű kokárdával közlekedett, az ablakokba a nemzeti trikolor költözött. A nyomornegyedekben kisképernyős tv-k előtt, hatalmas tömeg táncolt és ordított, de Drogba már a meccs kezdetén bizonyította klasszisát, és a Chelsea elefántcsontparti labdazsonglőre agyonszúrta a zöldmezesek álmát. A második félidő is az elefántok góljával kezdődött, így hamar szedtük a sátorfánkat, mert narancssárga pólóban indultunk a tájjellegű meccsnézésre és pechünkre az elefántcsontpartiak meze narancssárga volt. Földöntúli varázslatra készültünk, hiszen Laki kolléga nyakába tette az otthonról hozott Felcsút sálat, majd megidézte Orbán Woodoo Viktor szellemét, de mind hiába, a mali válogatott erejéből csupán egy kapufára futotta. Az is indokolta, hogy a meccs vége előtt 20 perccel pucolósra vegyük a figurát a szegény környékről, mert hallottunk már olyat, hogy egy komolyabb vereség után zavargás törhet ki egy fejlődő ország fővárosában, Bamakó pedig ilyen hely.

Egyébként Rejtő Jenő emléke előtt tisztelegve elástunk valamit a sivatagban. Videó.

Az a kibaszott francia...

Még tegnap este Gyulával, az Index-es Spirk kollégával, az RTL-es Jász Zolival és Lakival a Gizi news atyjával taxiba pattantunk és elmentünk egy hangulatos francia vendégházba vacsorázni. Épp a hideg sör okozta torokorgazmus pillanatait éltük, amikor meghibbant vendéglátónk: egyik pillanatról a másikra idegbeteg lett, mert leesett neki, hogy nem a szállodájában lakunk. - Kidobott minket! Pedig nála akartunk pénzt költeni, csak hangoztatta az a kibaszott, hogyha nem laktok itt, én nem adok nektek kaját. Vendégszeretetét azzal tetézte, hogy még taxit sem volt hajlandó hívni nekünk, így nekivágtunk gyalog a sötét afrikai éjszakának. Átszaladtunk egy soksávos főúton, majd Laki karlendítésének hála, satuféket nyomott egy helyi taxis, 200 métert visszatolatott az autóúton és mind az 5-en bepréselődtünk a lélekvesztőbe. Az igazi nemzetközi kultúrdózis csak ezután következett, amikor betértünk egy libanoni tulajdonban lévő mali pincéreket foglalkoztató mexikói étterembe, ahol egy német nyugdíjas csoport és néhány magyar rally versenyző alkotta a közönséget. A helyen sokkal jobb volt a kaja, mint szállodánkban és csupán a felébe került. Afrikában már nem lepődünk meg, hogy ahol vacsorázni lehet, ott örömlányok is vannak, Gyula elbájolta a személyzetet, de üzletkötésre nem került sor. (Itt nem arra gondolok, hogy részvényeket vásároltunk volna az üzletből.)

Hisztis királynők a legnagyobb porfészekben

Szóval megérkeztünk Bamakóba, pont az utolsó pillanatban azelőtt, hogy felrobbant volna a BKV busz utasainak idegrendszere egymástól. Az utolsó 10 km-en gyakorlatilag a szerelőcsapat és a sofőrök tábora egymással kiabált, a szépségkirálynők menedzsere pedig folyamatosan okoskodott. Gyula viselkedett a legjobban, hiszen átaludta a káoszt és ébredés után furán tapasztalta, hogy miért ilyen nyúzott mindenki. Ettől függetlenül el kell mondanunk, szinte csodaszámba megy, hogy csapatunk csak az utolsó km-en bomlott meg. Volt olyan csapat, ahol verekedtek az utasok és akadt olyan is, aki nemes egyszerűséggel Mauritániában visszafordult, mert meggyűlölte társát. Mindegy: túléltük. Mogyoróssy Tibor csapatkapitány lett a Budapest-Bamako Rally médiaribanca és az év bozótbusza pedig a mi kis ALFA-08-asunk lett.

A világ legnagyobb porfészke
Állandóan dugó van, az utak több, mint fele földút vagy döngölt salak. Az autók pedig végeláthatatlan sorban gurulnak egymás mögött, ennek köszönhetően olyan szmog van, hogy szinte fizikai fájdalmat jelent kilépni a szállodából. Első napunkon mégis jó magyar túristaként, rászabadultunk a helyi piacra. Volt alkudozás, csapatunk tagjai rengeteg értelmetlen dolgot vásároltak, így kezelték ajándékozási kényszerüket. A királynők pedig egyszerűen leégtek. - Nem saját maguktól: menedzserük égette le őket. Történt ugyanis, hogy népes társaság előtt Gyulai Zoltán bejelentette: "Lányok! Amit csak akartok, hozzátok ide, én kifizetem!". Katedra Dórinak kétszer sem kellett mondani, és elkezdte pakolni a fa-csecsebecséket, míg Bóna Ildi arcán láttam, picit ciki neki ez az egész, de szólni nem mert, mivel menedzserük azt mondta, pakolni kell, hát pakoltak. Két gondolat a királynők buszos útjáról: Ők azért jöttek, mert a szervezők úgy gondolták, reklámértékkel bír, ha két csinosság velünk együtt dolgozik a fedélzeten. - Nem így történt. A lányok konkrétan hasznos súlyok voltak a buszon. Balhésan tűrték, ha valamelyik fiú egy másik csapatból célzást tett arra, hogy meg akarják őket kettyinteni. Dóri volt a halványak között a leghalványabb, konkrétan azt hitte, ha mosolyog, az már neki elég. Ő volt az, aki csak unszolásra volt hajlandó mosogatni, és ő volt az is, aki egy frissiben kitisztított buszon az ülés alá dobta a ropitörmeléket, ami miatt a nyugodtság mintaszobra Toman Péter vezetőszerelő leordította a fejét. (folyt. köv.)

Videó Bamakóról a Juj.hu-n!

Villám Géza könnyekre fakadt

Odaértünk Bamakóba, bizony! 8000 kilométeres utunk végállomása Bamakó egyik peremkerületi iskolája volt, ahol átadhattuk végre a gyerekeknek az itthonról hozott adományokat: ennivalót, gyógyszereket, ruhákat, labdákat. A gyerekek borzasztóan örültek az adományoknak, egyikük cserébe meg is ajándékozott egy bamakói vörös cicával. Ahogy Villám Géza lényegretörően összegezte: ezekért a pillanatokért érdemes volt átvágni a sziklás hegyeken, a sivatagon, két hétig nem enni, nem inni, nem aludni, csak jönni, mint az állat. Ha nem rúgúnk be annyira, hogy lekéssük a repülőt, hamarosan újra itthon leszünk.

Nézzétek meg milyen mulatsággal vártak minket Bamakóban a helyiek!

A Szahara fogságában

Még mielőtt megérkeztünk volna Bamakóba, volt egy kis kalandunk a Szaharában, az Atlanti-óceán partján. Miután szerelőink megmentették Villám Géza bogarát, a mi Gyulánk vette kezébe a jármű irányítását, ő vezette be a célba a főszervező autóját. Mielőtt mi is célba értünk volna, persze történt még egy s más, például elakadtunk a homokban, hogy kiderüljön mennyire nem vicces kiásni egy 86-os buszt a sivatagból.

Itt megnézhetitek a homok és az Alfa busz harcáról készült videót!

Titkos UFO leszállópálya a sivatagban

A 86-os busz utasait egyelőre nem lehet elérni, utoljára a háborús övezet széléről adtak életjelet, néhány órával a mauritán fegyveresek által kiszabott 48 órás tűzszünet lejárta előtt. Közben előkerült egy videó amiben egy homokviharral próbálja felvenni a harcot az Alfa busz és Villám Géza akkor még szélsebesen süvítő bogárhátúja. A felvételről az is kiderül, hogy a bankrablómaszkos férfinek sikerült-e megtalálnia a földönkívüliek titkos sivatagi leszállópályáját.

A videót itt nézhetitek meg!

Update1: Túlélték! A 86-os busz megérkezett Bamakóba, utasai épp a Niger partján álló Líbia hotelben pihenik az út fáradalmait: söröznek, meccset néznek, végre béke van.

Lehet, hogy lelőnek minket

Villám Géza lerobbant Volkswagenje miatt életveszélybe kerültünk Mauritániában. A főszervező bogárhátúja a sivatag szélén mondta fel a szolgálatot, fél nappal azelőtt, hogy lejárna a mauritán fegyveres erőktől kapott 48 órás határidőnk. Ennyi időre garantálták ugyanis a Bamakóba tartó kavarán biztonságát. Géza elment, az autóját itt hagyta, most a 86-os busz szerelőcsapata próbál életet lehelni a döglött bogárba, amiben az a házilag gyártott alkatrész tört el, amit tegnap tettek az autóba. Mindenki nagyon nyűgös, már nagyon elindulnánk második otthonunk, Mali felé, reméljük éjfélig elérjük a határt. Ha nem, fogalmam sincs, mi fog történni.

Videó Kiffából, a döglött bogárhátúról, fél nappal a "tűzszünet" lejárta előtt.

Aknamezőre futottunk Mauritániában

Nem kellett sokat várnunk első igazán komoly, éjszakai kalandunkra. A Marokkó és Mauritánia közötti határ elhagyása után sikerült az éjszaka kellős közepén áthaladnunk egy aknákkal sűrűn telerakott útszakaszon. Egyedül nem is mertük bevállalni a nem mindennapi élményt, egy helyi szakembert fogadtunk huszonöt euróért alkalmi idegenvezetőnek, aki megnyugtatásunkra elmesélte, miért látunk magunk körül mindenfelé felrobbant autókat.

Ha kíváncsi vagy az aknamezőre, nézd meg a Juj.hu videóját!

A 86-os jól bírja a homokot

Mogyoróssy Tibor csapatkapitány bár előfordul, hogy egy percet sem alszik, elégedett az Alfa busz és utasainak teljesítményével, hisz a 86-os nagyszerűen vizsgázott a homokon. Szöszi, a szőke doktornőnk sem panaszkodik az utasokra, mindenki jól van, mert iszunk rendesen. A királynők sem akarnak már hazamenni, egyedül azt fájlalják, hogy a tévében nem tudják nyomon követni a férfi kézilabda Európa-bajnokság mérkőzéseit, de a sivatagból is szurkolnak a magyar fiúknak. Sőt, telefonon folyamatosan érdeklőknek az eredményekről!

Újabb bejelentkezés Mauritániából, a Juj.hu-n!

A Nagy Gyula Show

Gyula egy furcsa kis emberke, aki időnként csigának, máskor ugráló tevének képzeli magát, lassan olyan lesz mint Győzike, minden hülyeséget megcsinál. Az operatőr ha kell narancsot lop, guberál, szaharai füvet legel, ő egy szófogadó ember. Közben Gyula szíve szakadatlanul Miss Katedráért dobog, s az is csak egy kicsit bántja, hogy Dórit itthon a pasija várja. Mindegy, akkor is Gyula a 86-os Budapest- Bamakó busz sztárja!

Nézzétek meg Gyula saját showját, a Juj.hu videóján!

Katedra Dóri már nem fél

Egyre többen érdeklődtök a királynőink iránt, ezért jól kifaggattuk őket Mauritániában. Miss Katedra elárulta, hogyan is kapta meg a legjobb nyelvtudásért járó koronát és abba is beavatott, milyen félelmekkel indult el a rallyra. Végre megnyugodtam, hogy nemcsak egyedül én tartottam attól, hogy vajon időben hatnak-e az indulás előtt kapott védőoltások.

A királynővel készült interjút megnézhetitek a Juj.hu-n!

A királynők a plüssállatokra izgulnak

Kicsit most visszaugrok az időben, mert a spanyolországi diszkóélményeinkről még nem meséltem. Murciában kipróbáltuk a helyi diszkóhivatalt és ha már ott voltunk, megnéztük, spanyol lányokból milyen a felhozatal. Gyukánkat, akit végül ki kellett közösítenünk, mert végig csak üdítőt iszogatott a kocsmában, nem tudták eltéríteni szerelmétől a forróvérű menyecskék, hisz az ő szíve már jóideje csak Miss Katedráért lángol. Gyula egyébként nem ekkora Casanova, csak azóta nagylegény a csajok körében, mióta beszerezte élete első plüss leopárdját és felvette BKV jegyellenőri karszalagját. Azóta már mi is rájöttünk, hogy a szépségkirálynők a plüss állatokra gerjednek, bár egyesekben felmerült, hogy a hősszerelmes operatőr valójában a szexi kék-sárga karszalaggal férkőzött Katedra Dóri kegyeibe.

Nézd meg a murciai diszkóban készült videónkat!

Miss Hungaryt taccsra tette a tenger

Túl vagyunk utunk eddigi legnehezebb szakaszán, a földközi-tengeri hajóút Bóna Ildi szépségkirálynőt és engem is nagyon megviselt. Mi, mint a két leggyengébb láncszem felváltva jártunk hányni és egyikünknek sem sikerült aludni. Miss Hungary állapota sajnos akkor sem javult, amikor végre megérkeztünk a kősivatagba, fejfájása, rossz közérzete és egyre növekvő honvágya miatt már többször megfordult a fejében, hogy feladja a rallyt és hazautazik. Eddig szerencsére közös erővel sikerült maradásra bírnunk. Marokkóban, az Algír határ közelében lévő Tatán pihentünk meg egy időre, hogy aztán nekivágjunk egy újabb 852 kilométeres sivatagi túrának.

A hajón és a Tatán készült videót megnézhetitek a Juj.hu-n!

Zaklatták a királylányokat

Megérkeztünk a fekete kontinensre. A barokk Nador kikötőben jó 3 óra papírozás és némi kötekedés után, beengedtek minket az országba. De ami ezelőtt történt, marhára akció filmbe illtet. Murciából pillanatok alatt Almeirába, utolsó európai támaszpontunkhoz értünk. Út közben Gyulánkat kopaszra nyírtuk, mert förtelmes volt hogy majdnem tar fején különféle tincsek ékeskedtek más-más hosszúságban. A kopasztás után, melyet a jó ízlés érdekében követtünk el, túránk első értékelhető hosszúságú szabadprogramja várt ránk. Spirk kollégával internet vadászatra indultunk. De előtte egy Burger királyban toltunk egy szendvicset. Az izgalmas filmekben ilyenkor szoktak élni azzal a fordulattal, hogy a fiúk akkor még nem sejthették… Az általam elfogyasztott szendvics végül a komp büféjének padlózatán, minimális része indexes kollégám nyakán, másik elenyésző része, egy idegen kabátján landolt. Elhagyta lábaimat az erő, alig tudtam bebotorkálni kabinomba, de sikerült. Így reggelig hunytam. Kompra szállás előtt azonban királylányaink is kellemetlen helyzetbe kerültek.

A flúgos futam öt átlagnál ittasabb résztvevője úgy érezte, lehengerlő módon lecsaphatják kezünkről Dórit és Ildit. Aki nem szavakkal próbálkozott, az öleléssel és állandó simogatással hajszolta az eredményt. Persze sikertelenül. Csupán azt érték el, hogy lányaink a komp indulása után szinte ki sem mozdultak kabinjukból. Ha pedig mégis kietették lábukat, akkor a biztonságért felelős Zsolt árnyként követte őket.

 Nézd meg a legújabb Bamako-videót is!

Megérkeztünk a tavaszba

Karavánunk menetrend szerint halad, Villám Géza szerint minden rendben, a káosz akkora mint ilyenkor lenni szokott. A főszervező úgy becsli: nagyjából szerda estére mindenki megérkezik Marokkóba, bár most még a Bécs és Gibraltár közötti 2500 kilométeres szakaszon haladnak szétszóródva az autók. Bamakóban állítólag már izgatottan várnak minket, olyannira hogy ránk is telefonáltak, hogy mikor érkezünk már meg. Spanyolföldön egyébként megszabadultunk néhány csomagtól és Gyula hajától, mivel a frizura nehezen viselte, hogy három nap alatt a télből megérkeztünk a tavaszba. Almeriából a marokkói Nadorba haladunk tovább, a Földközi-tengeren keresztül.

Van újabb video is a Juj.hu-n, nézzétek meg milyen a tavasz!

Olaszország egy nagy sajt

Genova felé tartva lukról lukra haladunk előre, egyik alagútból ki, a másikba be. Kezdem azt gondolni, hogy ez nem  is egy ország, hanem egy hatalmas sajt. Az olaszoknál Gyulánk újfent bizonyította, hogy nem normális: ezúttal a tengervizet kóstolta meg. Velem a tengeri herkentyűket akarták tesztelni, de én közöltem, hogy nem eszek csigát. Cserébe teletömték az arcomat gyrossal. Na szépen vagyunk!

Mindezt mégnézhetitek videón is, a Juj.hu-n!

Szerelemsarc, avagy megperzselt szívek

Zötykölődés, pisiszünet, egymást kóstolgató humoros beszólások. Kábé így telnek mindennapjaink. Persze haladunk is nagy tempóban végcélunk Bamako felé. Hétfőre alkottunk igazi csapatot. Ez fontos. Tényleg az. Vezérünk Mogyoróssy Tibor még mindig nincs velünk, de a leggyengébb láncszemünk hétfő reggel kiszállt a buliból. A legmédiaérzékenyebb tartalékpilótánk Attila családi tragédia miatt levált tőlünk. El sem köszönt. Pilótatársai nehezményezték egy picit… Magam is úgy érzem, hogy picit kilógott a sorból, de csak köszönettel tartozom neki, hiszen két rogyásig forgatott kazit hazavisz Budapestre, így Magyarországon elsőként a juj.hu oldalon láthatnak mozgóképes összefoglalókat Villám Géza flúgos afrikai turnéjának európai szakaszáról. Mikor ezeket a sorokat írom a Katalónia földjén lefektetett aszfaltcsíkon gyűrjük a Volvót. A kocsikhoz kiemelten segg vagyok, de azon kívül, hogy esténként, ha kiszállunk kb két órát imbolyog alattam a talaj semmi bajom nincs. Most úgy tűnik egyelőre mindenki bírja. Képzeljék el úgy ezt az érzést, mint amikor az ember a szárazföldön érzi magát tengeri betegnek.

Most nézzük a csapatot. Tibort Szűcs Árpád a Volvo busz részlegének kereskedelmi vezetője helyettesíti. A szemüveges topmenedzser már beborostásodott. Számomra úgy tűnik, ha hazaértünk keresnünk kell majd egy jó kezű sebészt, aki leoperálja majd füléről a mobiltelefont. Szervez, intéz, adminisztrál és néha, mivel egymással szemben ülünk be be avat a busz értékesítés sötét bugyraiba. Idegei szerintem acélsodronyból képződtek. Mészöly Kálmán korábbi szövetségi kapitányunk talán gyermekkorában többet toporzékolt, mint Árpád egész életében. A mészölyös példa talán azért is ildomos spanyol földön, mert 1982-ben az említett káromkodó fociedző vezette focistáinkat a Hispániában megrendezett foci moundialera. Bocsánat elkalandoztam, de ha nem szeretnék kalandozni, nemtom mi a toszt keresnék egy olyan 86-os buszon ami Mali fővárosába halad. Gépjárművezetőink taljánosították nevüket francseszkó és sztefánó asszem így kell ejteni fanatikus kormánytekergetők és visszaeső pedál-gyömöszködők. Róluk a későbbiekben még sokat mesélek.

„Egy vetélkedőben nyertem ezt az álmot”

Ez a Lovasi idézet a mi Gyulánkra, az RTL Klub Ecopolyában feltűnt BKV zsebmenetrendet álmodó törökbálinti fiúcskára úgy passzol, mint ahogyan Ronaldinho hozza gólhelyzetbe Henryt egy Barcelona meccsen. Gyulának Erdélyi Zsolt, - aki Superman néven lemezeken lovagol a pesti éjszakában és nem utolsó sorban neki köszenheti az SZDSZ, hogy megugrották a parlamenti küszöböt – munkát ajánlott saját reklámügynökségénél. A srác élete ekkor mesébe illő fordulatot vett. A reklámszakma mellett a médiavilágba is belecsöppent, hiszen főnöke magával vitte az alternatívabb zenetévébe, ahol társ műsorvezető lett belőle. Gyulánk azt is főnökének köszönheti, hogy itt van a BKV 86-os bamakói járatán. A fiú első nap megpróbálta lefárasztani a műszaki szakaszt, de nem járt sikerrel. Azonban hirtelen elkezdte gyűjteni plüss állatokat. Ezzel a cselekedetével hirtelen felkeltette egyre oldódó szépségkirálynőink érdeklődését. Ildikó még tartja magát, de legnagyobb megdöbbenésünkre „Katedra” Dóri Gyulát választotta párjának, az afrikai szakaszra. Korábbi írásomban már kifejtettem mire fel ez a fenemód párosodás, de tény ami tény a párválasztás óta egyre jobban hasonlítunk egy igazi csapatra. Gyula pedig máris néhány lépéssel a föld fölött jár. Még alig fogja fel, hogy egy királynő őt választotta. A sors pikantériája, hogy Dórinak (mint azt korábban írtam) van bimbózó kapcsolata egy gyógyszerész hallgatóval, de mint mondta még nem szerelmes a srácba. Gyula szíve ezen tény ellenére öngyulladásnak indult. Perzselő lángcsóvákat még nem látni tekintetében, de érzi, hogy valami megmozdul benne, ha Dóri kedvesen szól hozzá. Márpedig Dóri nagyon kedvesen szól mindenkihez. Gyula pedig még nem tudja hogyan dolgozza fel érzéseit. Lehet-e szerelem az egyre erősödő szimpátiából. A kérdések kérdése most ez a Alfa-buszon, miközben lassan elérjük Murciát, harmadik európai szállásunkat.

Guberáltunk és loptunk Murciában

Spanyolországban felszínre tört belőlünk a tolvaj-szenvedély, kifosztottunk egy narancsfát és egy utcai kukát. Az íncsiklandó murciai fa megmászására a mi Gyulánk vállalkozott, úgy csüngött az ágakon, mint anyján a gyermek, mi meg lent állva falatozunk és vihogtunk a kollégánkon. Aztán persze engem is elkapott a paparazzo-hév, így titkosszolgálati eszközökkel megvizsgáltuk mi lapul egy igazi spanyol szemetes mélyén. Találtunk fényképeket, ágytámlát és egy igazán csinos postaládát, amit Gyula haza akart hozni szuvenírnek, de végül lebeszéltük a tervről. Az otthoni guberálóknak viszont rövid terepszemlénk alapján üzenem, hogy ha meg akarják csípni a nagy üzletet, Spanyolország felé vegyék az irányt, itt van az igazi kuka-kánaán!

A spanyolországi kalandjainkról készült videót megnézheted itt!

Tízezer könnycseppet hullat értünk a Kis Herceg

Annak ellenére, hogy a magyar külügyminisztérium továbbra sem javasolja a Mauritániába való utazást, a birtokunkba jutott információink szerint az afrikai ország területén nincs semmi olyan taktikai csapatmozgás, ami arra utalna, hogy a helyi fundamentalisták szervezett támadásokra készülnének az országba érkező karavánok ellen. Ennek ellenére buszunk biztonsági
felelőse megtartotta az első taktikai értekezletet. A hangsúlyt a csapategységre és az egymásért érzett felelősségvállalásra helyezte. Minden csapattag választott magának egy párt, akiért felel és segíti a továbbiakban mindennapjait. Figyelmezteti a rendszeres kézmosásra, a kultúrált alkoholfogyasztásra és betegség esetén ápolását felügyeli. Megalkottuk egyezményes jeleinket, ha a biztonsági vezetőnk megfújja sípját, akár hol is járunk egy percen belül fel kell rohanni a buszra, mert az egy perc múlva el is indul. Ekkor indokolt esetben csapot - papot, azaz sátrat, hálózsákot, poggyászt ott hagyunk és mentjük az irhánkat. Megerősödött bennünk, Afrikában nem szégyen a futás. Amennyiben lőnek ránk a „couchez par terre” parancs lép életbe, azaz földre feküdj és marad mozdulatlan míg el nem múlik a veszély. Felkészítettek bennünket arra is, hogyan kell viselkednünk túszhelyzetben… Erről saját biztonságunk érdekében bővebben majd otthon!
Jobb és picit szívderítőbb hír ugyanakkor, hogy szépségkirálynőink megkerültek. Fontoskodónak tűnő, szemüveges zselézett hajú menedzserük úgy gondolta joga van leszállítani őket a buszunkról a legszebb európai szakaszon. A tapasztalatlan szépségek menedzserük első szavára otthagyták csapatunkat. Figyelmeztetés kaptak! Ilyet többet nem tehetnek, mert a legfontosabb a csapategység. „Katedra” Dóri mosolyog kevesebbet és szinte egész nap a laptopjába temetkezik. Nem is csoda, hiszen a külkerre jár, útközben is tanulgat. Pihenés gyanánt pedig A Kis Herceg című klasszikust olvasgatja. A lány állítja, már nem szingli, ugyanis szilveszterkor elcsattant az első csók. A kedvezményezett egy gyógyszerésznek tanuló srác, akivel egy közös kézilabda meccs hozta össze. Dóri még nem vallja magát fülig szerelmesnek, de egyre mélyebb érzelmeket táplál iránta. Mindez buszunk független férfi utasainak legnagyobb bánatára történik, mert Dóri nagyon szép és nagyon fiatal…
Bóna Ildikó mosolya azonban percről-percre szélesebb, szinte mindenre rácsodálkozik. Zenét hallgat a hosszú kilométerek alatt. Kultúrigényét pedig egy távolkeleti nő emlékirataival csillapítja, mely tízezer könnycseppről szól.

Ma, hétfőn Spanyolországban kalandozunk. A BKV buszunk a Budapest-Bamako rally leghosszabb 1102 km-es szakaszán hasít. Hamarosan elérjük Afrikát! Már nagyon várjuk!

Újabb video-helyzetjelentés a Juj.hu-n, ezúttal Cannes-ból!

Update 1: Elkészült még egy video az autópályás megfordulásról, Mezei Gyula plüss leopárdjáról és a mi szépségkirálynőinkről. Itt meg is nézhetitek!

Elrabolták a királynőinket

Túl vagyunk az első büntetésen, hogy egyből a közepébe csapjunk: ötven eurónk bánta, hogy megfordultunk az autópályán. A navigáció túlküldött minket a velencei szállásunkon és minthogy a fizetőkapu előtt nem volt szalagkorlát csupán egy záróvonal, csináltunk egy ukanyart. Sebaj, némi fenyegetőzés után az autópályadíj-szedő olasz bácsi mégsem hívta ránk a rendőrséget. Szállásunk tökéletes volt, ám hiába éjszakáztunk a szerelmesek városában, a lelkükben égő romantikus vágyak, hogy is fogalmazzak, most még sokadrendűek. Még nem is mondtam, de most írom, hogy csapatkapitány nélkül utazunk. Mogyoróssy Tibor ugyanis beteg, olyannyira, hogy a székesfehérvári kitérő után leszállt a buszról. Ígérete szerint Malagában csatlakozik majd hozzánk és a sivatagi show-ból már ő is kiveszi a részét.

Szépségkirálynőink egyelőre sótlanok, fűszer nélkül pedig nehéz pikáns lecsót főzni. Ráadásul ordító balhé van készülőben, Miss Katedra -értékes cím, gondolom- ugyanis papírok nélkül vágott neki a turnénak. Konkrétan: útlevél, vízum és biztosítás nélkül szállt fel a buszra Budapesten. Menedzsere korábban azt ígérte, vasárnap reggelre minden megoldódik, de tévedett. Helyette minden indoklás nélkül leszedte a buszról a szépségkirálynőinket és azt állította, hogy mire Franciaországban ránk esteledik, minden rendben lesz és a lányokat is visszaszállítja...Bóna Ildivel egyébként nincs semmi gond, csak Katedra Dóri papírjai hiányoznak egyelőre. Ha nem oldódik meg a helyzet, a Bamakó- rally neki csak a spanyol kompig tarthat, ahonnan saját vagy menedzsere költségén kell hazajutnia Budapestre.

Csapatunkról kijelenthetem, hogy rohamtempóban ráléptünk az összerázódás útjára. Vasárnap reggel 8.10-kor harsányan röhögtünk az első, testnedveken alapuló poénon és hiszik vagy sem, pont ezek teszik elviselhetővé a világ legnagyobb homokozója felé tartó utunkat (hányás, vizelet, ondó, ilyesmik). Alkalmi otthonunkat jelentem rendesen belaktuk, a 86-os buszon nincs senkinek fix helye, mindenki ott alszik, ahol a kedve tartja.

Gyulánk, aki Mezei Gyulaként lett anyakönyvezve és a music tévé Swung című műsorát vezeti Supermannel, megvette élete első plüss leopárdját, amit anyamedvéhez méltó módon szájába vett és halk, de határozott hörgés közepette hozott fel a fedélzetre.

Lassan elérjük a francia határt és Cannes-ban meglátogatjuk Chuck Norrist, de most még az olasz riviéra által okozott vizuális orgazmus biztosít számunkra élményanyagot.

Az indulásról készült újabb vicces videót megnézheted itt.

Első állomás: az anyaméh

Tizennyolcan utazunk a 86-os buszon Budapesttől a nyugat-afrikai Mali fővárosáig, Bamakóig. A 8760 kilométeres úton többségében férfiakból álló társaságunk esztétikai igényeit két szépségkirálynő: Bóna Ildikó, azaz Miss Hungary és Tasi Dóra, alias Miss Katedra elégíti ki. Örömhír, hogy Ildikó a szépségkirálynői feladatok mellett főállású focistafeleség is, férje a Kaposvári Rákóczi FC középpályása. Miss Katedra talpig lilában érkezett a túrára, s bár egyelőre nem Újpest drukker, ez változhat az út végére. Csomagomba egyébként az Újpest sálam mellett egy Chelsea és a magyar konzervativizmus jegyében egy Felcsút sálat is betettem. Kíváncsi vagyok útközben a különböző népek rokonszenvét melyik sállal keltem fel.

A reggel hatórás gyülekezőn múzeumi hangulat fogadta a Kossuth téren az Alfa Busz Volvóját. Volt akik a távolból nézegették a kék járgányt, mások egészen közel merészkedtek, sőt meg is simogatták. Csapatunk első etapja Székesfehérvárra vezetett, egyenesen az anyaméhbe, abba a szerelőcsarnokba, ahol készült a mi buszunk. Itt megtudtuk, hogy óránként maximum 100 km/h-rás sebességgel tudunk majd hasítani, mert a rendszer 100 felett automatikusan letiltja a gyorsulást.

Székesfehérvárt elhagyva Velence felé vettük az irányt, közben azért megálltunk tankolni benzint és dobozossört, hogy vidám legyen az indulás. Olaszországba valamikor éjjel érkezünk meg és némi pihenés után fél hatkor már el is hagyjuk a gondolák városát. A sajtzabáló franciák birodalmába, Meyreuil felé indulunk majd tovább.

Már az indulás is vicces volt, itt megnézheted videón.